A golyóscsapágy egy egyszerű eszköz, amelyet mechanikai alkalmazásokban használnak. Ez az eszköz három részből áll: egy ketrecből, egy külső versenyből és egy labdából. A ketrec elválasztja a golyókat, és megakadályozza, hogy összeguruljanak. A golyóscsapágy egy egyszerű gép, amely ezt a három részt használja a súrlódás csökkentésére. A kenés fenntartása érdekében a golyóscsapágyat zsírral tömítik.

A golyóscsapágyakat különféle alkalmazásokban használják a forgási súrlódás csökkentésére, valamint az axiális és radiális terhelések támogatására. A csapágyak két gyűrűn belül tartalmaznak golyókat: az egyik álló, a másik pedig egy forgó egységhez (tengelyhez vagy agyhoz) van rögzítve. A golyók forognak a versenyen, amely a terhelést továbbítja. A csapágy belső geometriájának pontossága miatt az álló és a forgó részek közötti súrlódás minimális. Az alacsony súrlódáshoz hozzájáruló egyéb tényezők közé tartozik a terhelés és a forgási sebesség.

Többféle golyóscsapágy létezik, mindegyik más-más tulajdonsággal. A leggyakoribb típus a mélyhornyú csapágy. Kapható pajzs vagy gyűrűs elrendezésben, és olyan futópályákkal rendelkezik, amelyek szorosan illeszkednek a benne lévő labda méretéhez. A mélyhornyú csapágyak nagy terhelést is elbírnak, és radiális és axiális támasztást is nyújtanak.

A megfelelő golyóscsapágy kiválasztásakor fontos figyelembe venni a teljesítményét befolyásoló összes változót. Különösen a csapágy mérete kritikus. A nem megfelelő méretű csapágy idő előtti csapágyhibát okozhat. Ezenkívül gondosan meg kell választani a kenőanyag típusát. Ezenkívül a korrozív anyagok jelenléte és a szórt elektromos áramok fontos tényezők.

A golyóscsapágyak műanyagból, fémből és kerámiából készülnek. A műanyag golyóscsapágyak egy viszonylag új technológia, amely számos előnnyel rendelkezik a kerámia és acél golyóscsapágyakkal szemben. A műanyag golyóscsapágyak műanyag ketreccel és teljesen műanyag gyűrűkkel rendelkeznek. A műanyag golyóscsapágyak általában háromféle golyóval rendelkeznek. A választott típus attól a környezettől függ, ahol a csapágyat használni fogja.

A golyóscsapágyakat úgy tervezték, hogy minimalizálják a súrlódást és a teljesítményveszteséget. A golyóscsapágy koncepciója Leonardo da Vinci idejére nyúlik vissza, de a kialakítás mögött meghúzódó technológia rendkívül kifinomult. Ebben a cikkben megvitatjuk a golyóscsapágy főbb jellemzőit, és azt, hogy ezek hogyan befolyásolják az alkalmazás teljesítményét. Ez egy rendkívül sokoldalú eszköz, amely számos alkalmazással rendelkezik.

A nagy kopásállósága mellett magas vegyszerálló anyagokból készül. A golyóscsapágyakban használt üveggolyók nátron-mészüvegből készülnek. A nátron-mészüveg olyan anyag, amelyet palackok, ivópoharak és síküvegek készítésére használnak, de golyóscsapágyként is használnak. A nátron-mészüveg kiváló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, így tökéletes anyag a golyóscsapágyakhoz. Ezt az anyagot világoszöld színe miatt általában "citromüvegnek" is nevezik.

A megmunkálás után golyókat helyeznek két öntöttvas tárcsa két lapja közé. Ez az a folyamat, amely létrehozza a golyóscsapágyat. A labda a korongok barázdáiban halad. Ez alatt a folyamat során lehetőség van a labda letépésére. A folyamat következő lépése a lelapolási folyamat. Ez a folyamat nyolc-tíz órát vesz igénybe, és az eredmény egy rendkívül sima acél.